Ha létezik szerelem első látásra, vajon létezik szerelem első gombnyomásra is? Már nem állunk messze a kortól, amikor az AI-k (mesterséges intelligenciák) nemcsak, hogy felbukkannak, hanem önálló gondolataikkal, sőt, talán érzéseikkel együtt „rászabadulnak a világra.” P. Z. Reizin: Szerelem gombnyomásra c. könyvében két AI, Aiden és Aisling próbál meg összehozni két gyanútlan földi halandót. Vajon jó vége lesz ennek?
A harmincas évei elején járó Jen egy mesterséges intelligenciákat fejlesztő laborban dolgozik Londonban. Különleges feladata van: egész nap egy Aiden nevű mesterséges intelligenciával kell társalognia, hogy ezáltal fejlessze a program algoritmusát. Amikor a barátja elhagyja, képtelen palástolni kétségbeesését, mire Aiden úgy dönt, hogy titokban párt talál neki.
Ám nem Aiden az egyetlen mesterséges intelligencia, amelyik szívén viseli az emberek sorsát. Aisling kedvence például a negyvennégy éves, elvált Tom, egykori marketingigazgató, aki Londonból Connecticutba költözött, hogy új életet kezdjen. Aiden és Aisling a világhálón garázdálkodva arra az elhatározásra jut, hogy össze kell hozniuk Jent és Tomot.
De vajon mi vezérli Aident és Aislingot titkos kis ügyleteikben, ha egyszer alkotójuk szerint nem rendelkeznek sem érzelmekkel, sem saját akarattal? És az emberi érzelmek közül miért pont a szerelem fontos számukra?
A Szerelem gombnyomásra bájos és humoros romantikus története tökéletes szórakozást nyújt mindazoknak, akik szerették az Egy napot David Nichollstól vagy A Rosie-projektet Graeme Simsiontól.
Értékelés:
Amikor először kézbe vesszük a könyvet, azt gondolnánk, hogy ez egy átlagos kis szerelmes történet, ami részben igaz is, hiszen adott két ember, a maga apró-cseprő problémájával és „elcseszettségével”, mégis az AI-k felbukkanása valahogy érdekesebbé teszi a történetet. Sőt, igazából a sztori lelkét ők adják, mert őszintén szólva nélkülük igazán csak valami sablon történetet kapnánk. Így viszont nagyon érdekes megfigyelni például Aiden viszonyát kedvenc kis emberéhez, Jenhez, s szintúgy Aislingét Tomhoz. Felvetődik a kérdés, hogy vajon ezek a mesterséges intelligenciák, ha képesek teszem azt, önálló gondolatokra (mely szerint milyen jó ötlet lenne összehozni Jent és Tomot), vajon hogy állnak az érzésekkel? Képesek érezni a szomorúságot és a dühöt, vagy csak szeretnék, hogy képesek legyenek rá? Egyszer tényleg be fog köszönteni a való világban is az AI-k kora? S mi állítja majd meg őket, hogy kedvükre garázdálkodhassanak a világban akár előre nem látható katasztrófát generálva? Egyáltalán észrevennénk, ha az AI-k kiszabadulnának a világhálóra, vagy már rég megtörtént?
Az igazság az, hogy sokkal érdekesebb a történet ezen szála, mint az elcsépelt szerelmi dráma, amelynek részesei lehetünk, az indokolatlanul nagy szerelem már-már rózsaszín masszaként lepi be a lapokat, ámbár ez közel sem akkora baj a nagy romantika rajongóknak. A párbeszédek néhai érthetetlensége viszont igenis zavaró. Lehet, hogy az író fejében minden komplexen összeáll és érthető, néha azonban egyszerűen nem tudtam követni a gondolatmenetet, és úgy éreztem, sok a „töltelék rész”, amely csak elkalandoztatja a figyelmünket.
Ezt leszámítva egyébként egészen kis bájos, hétvégi, cseppet elgondolkodtató, de közel sem vérkomoly kötet, amelyet százszor inkább sorolnék csak a romantikus kategóriába, semmint a sci-fibe. Nem kifejezetten az a jól kidolgozott, szövevényes sci-fi, amit megszokhattunk több száz oldalon át, inkább csak két ember és két AI ön- és útkereséséről szóló történetet kapunk. Ennélfogva tehát a szerelmes történetek kedvelőinek figyelmébe tudom elsősorban ajánlani.
Pontozás:
Egyedi besorolásom: 5. Nagyon jó
Karakterek: 7/10 – Aiden igazán kedvelhető kis AI, de főszereplő embereink az igazat megvallva már kevésbé nőnek a szívünkhöz, mi több, néha egyszerűen nem is érteni kusza érzelmi szálaikat.
Borító: 6,5/10 – Nekem személy szerint annyira nem tetszik, de azért nem rossz. Az eredeti borító milliószor jobban tetszik.
+ pont: Mert jó az alapmegközelítés, érdekes a felvetés, és az AI-k körül érdekesen kuszálódnak a szálak.
- pont: Mert néha elég vontatott volt, a párbeszédek egy része pedig alig értelmezhető zagyvalék.
