„Később, talán.” Akár ez is lehetne a Szólíts a neveden című könyv jelmondata, amelyből már mozifilm is készült, s amelyet a Publishers Weekly és a The Wasington Post az év legjobb kötetének ítélt. Olasz riviéra, hőség, nyár, fiatalság, szerelem. Egy 17 éves fiú és egy 24 éves férfi főszereplésével.
André Aciman olasz riviérán játszódó regénye egy kamasz fiú és a családi nyaralóvendég, egy ifjú amerikai kutató között váratlanul kibontakozó, elsöprő szerelem története. A vonzalom, amelynek következményeivel egyelőre képtelenek szembenézni, felkészületlenül éri a fiatalokat. Az együtt töltött nyári hetek során mindketten küzdenek saját érzéseikkel, egyszerre tartva környezetüktől és saját maguktól. Vakmerően igyekeznek elérni azt, amiről sejtik, talán soha többé nem adatik meg nekik: a két ember közötti legteljesebb egységet.
A Szólíts a neveden korunk egyik legcsodálatosabb szerelmi története, amely egy csapásra klasszikussá vált.
A regény alapján készült film Luca Guadagnino rendezésében, Armie Hammer és Timothée Chalamet főszereplésével, a háromszoros Oscar-jelölt James Ivory forgatókönyvéből február 8-tól látható a magyar mozikban.
A Publishers Weekly és a The Washington Post AZ ÉV LEGJOBB KÖTETÉNEK ítélte
– a New York Times felvette AZ ÉV FIGYELEMRE MÉLTÓ KÖNYVEINEK listájára
– a New York Magazine felvette FUTURE CANON („A jövő kánonja") válogatásába
– a Chicago Tribune és a Seattle Times AZ ÉV KEDVENC KÖNYVÉNEK választotta
– a Lambda Irodalmi Díj nyertese szépirodalom kategóriában
Értékelés:
Na, igen, kezdetnek azért nem ártott megemlítenem, hogy egy LMBT könyvről van szó, részletesebben pedig ugye két férfi kapcsolatáról, úgyhogy ha valakit ez zavar, akkor nyilván nem ez lesz élete kedvenc könyve, viszont azért manapság elég elfogadó e téren a molytársadalom, pl. hogy csak egyet említsek, a Simon és a Homo sapiens-lobbi elég nagy sikert aratott.
Na, mármost, a Szólíts a neveden nem is annyira regény, már-már inkább óda a szerelemhez, legalábbis formáját, stílusát tekintve: Elio elbeszélése alapján ismerhetjük meg a - ha jól emlékszem -, ’80-as évekbeli, Olaszországon játszódó történetet és persze másik főhősünket: Olivert. Elio szülei ugyanis minden évben lakhatást/nyaralást biztosítanak egy külföldi fiatalnak, hogy némi munkáért cserébe pl. befejezhesse regényét. Így kerül a családhoz a 24 éves Oliver, aki határozottságával, sármjával rögtön levesz minden lányt, Eliot és persze minket, az olvasókat is a lábunkról.
(Itt most egy zárójeles mondat erejéig egyébként kitérek a filmre, amihez persze nyilván nem volt még szerencsém, de az előzetes alapján igen remek az apuka és Oliver színészválasztása, viszont annál kevésbé vagyok elégedett Elioéval. Momentán egy sokkal helyesebb tinédzsert is rakhattak volna a helyére. Egyébként pedig kíváncsian várom, ezt az ódás hangulatot hogy tudják majd filmben visszaadni.)
Egyébként pedig alig néhány párbeszéddel tarkított hosszas elbeszélést olvashatunk, amely által részletesen beleláthatunk egy szerelmes szívébe-fejébe, s az író ezt olyan tökéletesen szemléltette, formálta meg, hogy biztos vagyok benne, hogy aki volt már szerelmes, könnyen magára ismer majd a sorok között. A titokzatosság, a remény, az idegeskedés, izgulás, vágyakozás mind-mind felbukkan a lapokon, mintegy naplószerű lenyomatát képezve a történteknek. Tulajdonképpen az ember el is hiszi, hogy mindez megtörtént, annyira olyan az egész, mintha régi emlékek között kutakodva idéznénk fel fiatalságunk képét.
Egyébként a kötet maga 4 részre oszlik, az első kettő Elioék otthonában játszódik, a harmadik Rómában, a negyedik pedig itt is-ott is, sok-sok évvel később. Ami engem illet, viszont hogy említsek egy kis negatívumot is a könyvben, a harmadik résszel nem igazán voltam elégedett, mert valahogy nem illeszkedett bele a történetbe. Persze, valahogy szemléltetni kellett nem is annyira metoforikusan a felnőtté válást, kibontakozást, mégis talán már túlságosan elvonatkoztattunk a kezdeti felállástól.
Ezt leszámítva egyébként nekem tetszett a könyv, s pláne a befejezés is, elég életszagú lett. Érdekesség egyébként, hogy életbeli tapasztalataim szerint én egyáltalán nem erre számítottam Oliver személyiségét illetően, teljesen félreismertem őt, és másra számítottam a viselkedését tekintve, de hát érhetik még az embert meglepetések.
A kötetet azoknak ajánlom, akik nem riadnak vissza a témától és szeretik a romantikus, elgondolkodtató, nosztalgikus történeteket.
Pontozás:
Egyedi besorolásom: 5. Nagyon jó
Karakterek: 9/10 – Kifejezetten szimpatikus, sokoldalú, már-már kiismerhetetlen szereplőink vannak (legalábbis ami Olivert illeti), Elio pedig érzékeny, érzelmes, jó elbeszélő.
Borító: 7/8 – Sokkal jobb jelenetet is ki lehetett volna választani a filmből, ami azt illeti.
+ pont: Az egyedi, kicsit ódás stílusért, az alaptörténetért és a hangulatért.
- pont: A köteten belül a harmadik részért, ami kicsit kilóg a sorból.
