(2013.10.28)
Talán elmondhatnám
Ahogy állok az út közepén,
hirtelen szakad rám az érzés,
mint egy semmiből jött hullám.
Ahogy állok, az út közepén
szívemből indul a vérzés,
a bánat egész lavinája hull rám,
mert nem lehetek veled.
Milyen jó is lenne egy éjszaka
csak ülnénk, te meg én némán,
a bagoly huhogó szava,
s az érzéseink beszélnének
helyettünk.
A fák ága mosódna az éjbe
felettünk.
Egy rejtett holdsugár alatt
talán elmondhatnám neked,
talán elmondhatnám
hogy az élet elszaladt,
lelkünk két másik parton rekedt.
Talán elmondhatnám
tetteimmel, hogy szeretlek.
Talán elmondhatnám
szavaimmal, hogy szenvedek.
Talán elmondhatnám…
A fénylő napsugár alatt,
talán elmondhatnám neked,
életünk két másik parton rekedt,
mégis hidat emelek a légből, ha kéred.
Hidat emelek a légből, ha reméled.
Csak szeress engem, kérd, hogy mondjam el,
Kérd, hogy valljam meg neked!
Kérd, hogy minden érzésemet
mondjam el neked!
Kérd, hogy mutassam meg,
bús, művész, szerelmes szívem
hogyan szeret téged híven,
kérd, hogy mutassam meg!
Semmim sem volt, s nem is lesz immár
sosem nekem.
Nélküled vakvágányra fut szerelmes
életem.
Talán elmondhatnám egy estén,
mikor némán ülsz mellettem.
Talán elmondhatnám egy estén,
talán megmutathatnám,
talán odaadhatnám minden
neked szóló versemet.
Talán megérthetnéd,
talán megtudhatnád minden
eltitkolt érzésemet.
