Figyelembe véve, hogy idén végre televíziós sorozat is készült Daniel Brühl, Dakota Fanning és Luke Evans főszereplésével Caleb Carr thrilleréből, a Dr. Kreizler sorozatból, az Agave újra kiadta első kötetét, amely A Halál angyala címet viseli.

1896, ​New York. A város egyik legnevesebb lélekbúvára a magyar származású Laszlo Kreizler. Amikor a rendőrséget vezető Theodore Roosevelt tudomást szerez egy borzalmas gyilkosságsorozatról – amelynek áldozatai fiatal gyerekek, főleg prostituáltak –, a város hatalmas urainak akarata ellenére Kreizler segítségével megindítja a nyomozást. De nem hivatalosan, hiszen azt sokan nem néznék jó szemmel, főleg Kreizler botrányosan modern felfogása miatt, mely szerint az ember személyiségét és tetteit csak összefüggéseiben lehet megismerni. A doktorhoz csatlakozik John Schuyler Moore, a New York Times újságírója, Sara Howard, a metropolisz rendőrségének első női alkalmazottja, valamint két detektív is, az Isaacson testvérpár. A csapat nyomozni kezd, a gyilkos azonban egyre-másra szedi áldozatait, akiket brutálisan gyilkol és csonkít meg. Csak Laszlo Kreizler képes megállítani őt, de a doktor ellenségei és a gyilkos semmit és senkit sem kímélnek.

Caleb Carr kritikailag rendkívül méltatott regénye húsz évvel a megjelenése után sem veszített semmit az erényeiből, még ma is lebilincselő, izgalmas és okos thriller. 2018-ban televíziós sorozat készült belőle Daniel Brühl, Dakota Fanning és Luke Evans főszereplésével.

Értékelés:

Az biztos, hogy mellbevágott a kötet hatalmas terjedelme és apró betűi, de nem csak első látásra, hanem mélyebb olvasásra is. Nagyjából a hetvenedik oldalig nem igazán tudott lekötni a könyv, annyira bonyolult, szövevényes, szerteágazó és már-már semmitmondónak indult, de végül nagyon ügyesen belecsaptunk a lecsóba. Tény, hogy sok olyan rész volt, vagy legalábbis kitérő, amiből szívesen vágtam volna – ezek többnyire csak a kor és helyszínek megismerését szolgálták, s utóbbi, lévén, hogy nem vagyok amerikai nem igazán kötött le -, de ennek ellenére is még mindig megmaradt egy izgalmas és értékelendő, szépirodalmi olvasmánynak a könyvünk. Mindazonáltal elég nagy lélegzetvétel kell, hogy valaki rászánja magát az olvasására, mert ez bizony nem seperc alatt kivégezhető, hétvégi kis kötet.

Azon kívül, hogy velős mondanivalóval rendelkezik, tényleg igazán részletes képet kaphatunk az 1890-es évekről és az akkori Amerikáról, az emberek életviteléről, a politikai helyzetről, de még egyes szokásokról is. Ezek mondjuk engem nem nagyon kötöttek le, hacsak nem Theodore Roosevelt felbukkanása a lapokon, aki egész érdekes szerepköpenyt teríthetett a vállára – mégsem ő volt a kedvencem. Természetesen engem leginkább a thriller-krimi vonala kötött le a könyvnek, s mint ilyen, elsősorban a kriminalisztikai módszerek kialakulásának története vonta magára a figyelmem, amelynek nagyszerű képviselői a könyvben az Isaacson fivérek. Nagyon érdekes volt az ujjlenyomatolvasás, az antropometria és a viselkedéskutatás színtérre lépése és ez adja talán az igazi esszenciáját a történetünknek.

Persze, egyáltalán nem kihagyható a magyar származású Dr. Kreizler alakja, aki zsenialitásával vezeti a kis nyomozócsoportunkat az ádáz gyilkos után, aki prostituált fiatalokat mészárol le kegyetlen brutalitással. Érdekesség viszont, hogy már ebbe a korba is beágyazódott az erős női karakter, s Sara igazán megkapó és erős jellemével rögtön kivívja az olvasó elismerését – megdöbbenés csak akkor ért, amikor a film szereposztásában Dakota Fanningre lettem figyelmes, akire abszolút nem asszociáltam volna Sararól. Aki viszont igazán elhanyagolható, az maga a mesélőnk, Moore, akiben semmi zsenialitást és tettvágyat nem véltem felfedezni, de még eredeti ötlet se nagyon pattant ki a fejéből. Eddig még sosem tapasztaltam olyat, hogy az elmesélő, azaz a könyv „fő”szereplője ennyire mellékszereplővé csúszott volna le a többiek kiemelkedő megjelenése mellett. Mindenesetre érdekes felállás, az egyszer biztos.

A történet egyébként elég összeszedett, szerteágazó, és bár túl sok mindenre kitér, ami nem kapcsolódik közvetlenül a nyomozáshoz, azért nekem meglehetősen kedvemre vált. Az olvasását a krimi/thriller rajongóknak tudom ajánlani, 16 vagy inkább 18 év felett, a brutális tartalmak miatt. Ez is ez olyan könyv, amely a férfiak kedvére is tesz, nem csak a női többség szórakoztatására szolgál. Informatív, szépirodalmi, sötét, kegyetlen, sejtelmes és új.

(Lehet, hogy mégis pont a részletes terjedelme miatt különb a műfaj többi képviselőitől?)

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 6. Kedvencek között
Karakterek: 8/10 – Hát, a főszereplőnkkel többnyire elégedetlen voltam, hiszen nem sok önálló ötlete vagy cselekedete van, ezzel szemben a doktorkánkat és a kriminalisztikai szakértő testvérpárunkat hamar a szívembe zártam. A női karakter is igazán kedvemre való, főleg ebben az évszázadban, az viszont elég meglepő és lehangoló, hogy egy ilyen erős karakterre a filmesek olyan színésznőt választottak, mint Fanning kisasszony…
Borító: 10/10 – Nekem a filmes borító van meg, és ez igazán teli találat! Ilyen egy igazán jó krimi/thriller borítója.
+ pont: Az egyedi, utánozhatatlan hangulatért.
- pont: Mert néha túl terjengősnek éreztem a könyvet, talán nem ártott volna vágni belőle itt-ott.