Szőcs Henriette A hűség a kutyáknak való erotikus könyvéről már írtam nektek, ami igen nagy port kavart megjelenésekor a nők és férfiak körében egyaránt, ezúttal azonban az írónő és történelmi romantikus/kaland könyvvel ajándékozott meg minket, ami mi tagadás, felülmúlja eddigi regényeit. A kötet A török brigadéros sorozat első része, amely A ​Kizil Elma háremének titka címet viseli. A történet 1686-ba kalauzolja el olvasóit; a kalandozás nevezetesen a budai török pasa háreméből indul, ahol megismerhetjük Aisát, a tüzes, kicsit önző, de gyönyörű háremhölgyet.

1686. ​A több mint százötven éve tartó magyarországi török uralom a végéhez közeledik. Abdurrahmann pasa már igen idős. Utódja nincs. Egyetlen fiát a pestis ragadta el egy hadjárat során. Fatima, a hárem első asszonya ezt soha nem tudja megbocsátani a fényességes szultán budai helytartójának. De vajon miért betegednek meg, majd tűnnek el Abdurrahmann háreméből a lányok? Mit keres az udvarban időről időre a füvesasszony? Vajon megbocsátható, ha ilyen körülmények között egy fiatal háremhölgy teherbe esik a pasától? Ki kapja a selyemzsinórt? Hogy boldogul a hárem nyugalmát és biztonságát ismerő Aisa szabad nőként? Hogy kerül Batthyány Ádám gróf egy hamvas ifjú hölgy hálószobájába? Vajon Abdurrahmann túlélte utolsónak hitt hadjáratát? Mi lesz az utódlással? Vajon mi úszik a Dunában?

Szőcs Henriette A török brigadéros című regénytrilógiájának első részében egy izgalmakkal teli kalandos utazáson vehetünk részt a Szulejmán által alapított, ám ekkor már hanyatlásnak indult Oszmán Birodalomban. Mindeközben megtudhatjuk, milyen volt egy korabeli szabadrablás, hogy válhatott valaki rabszolgává, illetve milyen fondorlatok árán lehetett túlélni egy lehetetlennek tűnő küldetést.

Értékelés:

Meglepődtem, hogy az erotikus regénye után az írónő egy ilyen történelmi könyve került a kezembe, ugyanakkor örültem is neki, mert személy szerint jobban szeretem ezt a témakört, ráadásul csalódnom sem kellett a regényben. Sok fordulattal teli izgalmas cselekmény tárul elénk, kidolgozott karakterekkel, és olyan „ismert nevekkel”, mint Szulejmán és Bali bég, akik bár (még?) nem tűnnek fel a színen, de hallomásból megtudunk róluk ezt-azt. Batthyány Ádám gróf viszont nem csak névlegesen szerepel a kötetben, hanem fizikai valójában is megjelenik – mi tagadás, nem a legszimpatikusabb karakter a történetben.

Aisa a budai török pasa háremében él, és semmi sem érdekli jobban, mint a saját előmenetele. Nincs ez másként később sem; valahogy az egész regény alatt úgy érezni, ő mutatja a legkisebb érzelmességet, mégis, ahogy a körülötte lévő férfiakat, úgy az olvasót is képes elvarázsolni. Talán egy kicsit önmagunk önző hasonmását látjuk benne. Ezzel ellentétben Sára, az egyik jelentősebb mellékszereplő egy szeretnivaló, erős anya, s már csak a koránál fogva is több élettapasztalattal rendelkezik Aisénél. Kettejük döntése/akarata nem mindig egyezik a másikéval, így mi, olvasók is kénytelenek vagyunk elgondolkodni, melyiküknek adnánk az adott esetben igazat, melyik utat követnénk a helyükben. A legnagyobb meglepetések általában akkor érnek a könyvben, amikor az egyes szereplők rendre nem azt a döntést hozzák meg, amelyre az olvasó számít. Így van ez a végével is, amely hirtelen csavarjával nem várt fordulathoz vezet, így még csak megtippelni sem tudjuk, mi várható a folytatásban.  Csipetnyi szerelem (vagy mondjuk inkább vágyakozásnak), útra kelés, kaland, háború – ezek jellemzik a történetet. Egy kellemes hétvégi olvasmány, amely a manapság oly felkapott történelmi időszakba repíti el a kalandozni vágyókat.

Mint fentebb említettem, szerintem ez az írónő eddigi legjobb regénye, úgyhogy bátran ajánlom azoknak is, akiknek az előző könyve nem nyerte el a tetszését. Bár kicsit lehetett volna hosszabb, azonban mivel sorozatról van szó, a terjedelmet igazán nem róhatjuk fel neki (ráadásul így is meghaladja a kétszáz oldalt). Kalandos, kicsit talán szerelmes is, de leginkább történelmi.

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 5. Nagyon jó
Karakterek: Talán leginkább Sára nő az ember szívéhez, aki ugyan csak mellékszereplő, ámbár ki tudja…Aisát egy kicsit nehéz lehet megérteni, egy kicsit önző szereplő, de az emberek nagy százaléka végül is pont ugyanilyen – ha őszintén bevalljuk magunknak.
Borító: Nekem tetszik, illik a témához. A lapminőség viszont már annyira nem nyerte el a tetszésemet, én nem szeretem a fehér lapokat, inkább a „rostosabbakat”, sárgásabbakat preferálom.
Kinek ajánlom: Azoknak, akik szeretik a történelmi könyveket vagy a romantikusokat.
+ pont: Mert abszolút váratlan volt a vége, mindenre számítottam csak erre nem. Örülök, hogy meglepetést okozott a befejezés, így viszont halvány lila fogalmam sincs, milyen lesz a folytatás.
- pont: A lapok miatt, s mert örültem volna hosszabb terjedelemnek.