Képzeljünk egy el kislányt, akit olyan trauma ért tízévesen, hogy az az egész életére rányomja a bélyegét. Valami, amiről nem beszél, aminek hatására még a lakásból is fél kilépni, mi több, teljesen elzárkózik a világ elől. Vajon milyen felnőtt élet vár rá?

Az Az vagy nekem sorozat első két részéről, a Lebegésről és a Tűzesőről, amelyek 90%-os értékelési átlagnak örvendenek a moly.hu-n már írtam nektek a blogomban, most pedig harmadik része, a Csendfolyó került a kezem közé.

Gyerekként szerettek egymásba, ám egy szörnyű élmény rányomja bélyegét a lány életére. Elég erős-e a szerelem ahhoz, hogy leküzdjék a múlt árnyait, amelyek rátelepednek a kapcsolatukra? Brooks és Maggie May szeretik egymást…de nem szeretik önmagukat. Szívbe markoló történetük megszegett ígéretekről, szerelemről, életről és halálról szól, azoknak, akik sodródnak a hullámokkal, és azoknak, akik mellett lehorgonyozhatnak.

Brittainy C. Cherry ELEMENTS – sorozata már milliók szívéhez talált utat. Engedd be te is!

Értékelés:

A sorozatból eddig a legelső rész tetszett a legjobban, amely szerintem a leginkább mentes kliséktől. Bár a második kevésbé nyerte el a tetszésemet, azért a romantikusok számára, ahogy az a 90%-os átlagértékelésekből kiderül, igen nagy kedvenc lett.

Ez a harmadik kötet, a Csendfolyó is egy különálló történet, amely Maggie May és Brooks életébe nyújt bepillantást váltott szemszögből. A történet eleinte a két gyermek közti hihetetlenül aranyos és magával ragadó levelezésével indul, amely kicsit az Ahol a szivárvány véget ér című (egyébként legeslegkedvencebb) könyvemre emlékeztetett. Aztán kicsit olyan is volt, mint a szintén közönség kedvenc Nyugalom tengere, Maybe Someday vagy Minden, minden kötetek. Egy szóval, ha édes kedvenceinket szeretnénk látni egy kötetbe összesűrítve, hát megszületett. Bár számomra így szinte minden rész ismerős volt már, de aki nem ismeri a fentebb felsoroltakat, biztos, hogy egy újszülött rajongásával tekint majd a történetre, amelyet egyből a szívébe zár.

A könyv egyébként három részre oszlik, és egészen a harmadikig amolyan Young Adult kötetként indul, ahol tizenévesek a szereplők, s csak a végén lesznek majdnem harminc évesek. Ezért eleinte nem is értettem a borítón feltűnő férfialakot és morcoskodtam is miatta, de a könyv végére érve megtaláltam rá a magyarázatot. Mindazonáltal mivel itt szerintem főleg Maggy May a főszereplő, ezért jobban szerettem volna egy kedves, szőke lányt a borítón, mint a férfit.

Visszatérve a történetre, kifejezetten tetszett, s talán csak a fentebb említett hasonlóságok tompították csak számomra az élményt, ugyanakkor más értékelőkhöz hasonlóan én is túl sok időintervallumnak tartottam azt a majdnem húsz évet, mire gombot varrunk az eseményekre és Maggy May megküzd a traumájával. Lerövidítettem volna a kamaszkorig talán, ámbár az is érthető, hogy az író (szintén csak az Ahol a szivárvány véget érhez hasonlóan) egy egész emberöltőt akart felölelni, vagy legalábbis egy felet.

Azért volt olyan rész, ahol az én szemem is könnybe lábadt, vagy ahol hangosan felnevettem, de ez a vége felé esett meg. Pirospontot érdemel a fantasztikus befejezés, és ha már itt tartunk, az indítás is.

A történet voltaképpen a traumákkal való megküzdésről, a barátság erejéről, családról, támogatásról, szerelemről, álmokról szól s arról, hogy mekkora ereje van a szavaknak.

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 5, Nagyon jó
Karakterek: 8/10 - Brooksot és az apukát kifejezetten imádtam, de Maggy Mayt egyáltalán nem tudtam megérteni, ahogy csak hasztalan teltek felette az évek.
Borító: 8/10 - Fentebb már írtam, önmagában szép, de egy nő vagy egy pár jobban illett volna rá.
Kinek ajánlom: A romantikus történetek szerelmeseinek. <3
+ pont: Mert volt egy pillanat, amikor azért elsírtam magam rajta én is, és a nagyon cukin indító elejéért és az imádnivaló végéért.
- pont: Mert túl hosszú volt az idő, amíg Maggy May csak élt magába zuhantan.