Immár ​teljes a Hétvilág-trilógia! Virág Emília urban fantasy regényével, a Sárkánycsalogatóval valami teljesen újat mutatott nekünk, amikor elszabadult Egon, a sárkány az Oktogonnál. Aztán a Boszorkányszelídítőben megismertünk egy Lidércurat és új karakterek nőttek a szívünkhöz. Most, a befejező részben pedig egy közös problémát kénytelenek megoldani, Emese, Adri, Józsi, Hollus, Berzence, Belizár és Guszti. Ugyanis a tökkelütött volt boszorkányunk, Berzence felébreszt egy tündért.

Ebben a modern, felnőtteknek szóló gerillamesében tündérek, mumusok és boszorkányok küzdenek egymással a nagyvárosi dzsungelben. A helyüket keresik, a sorsukat teljesítik be, kalandjaik az ókori görög drámák tisztaságával jelenítik meg az emberi természetből fakadó legelemibb, elkerülhetetlen, nem egyszer tragikus kimenetelű konfliktusokat. 
Virág Emília rengeteg humorral írta meg Budapest titkos bestiáriumát Belizár, a lidérckirály fia visszahozta Berzencét a halálból, aminek következtében a fiú testébe egy lidérc került, ami úgy mocorog benne, mintha szét akarná tépni. Hogy megszabaduljon tőle, Berzence felébreszti Aport, a Soroksári-Dunába átkozott tündért, hogy tőle kérjen segítséget. A tündér nem segít, inkább útnak indul megkeresni a szerelmét, és közben konfliktusa támad Hollussal; elátkozza Hollust és Emesét, hogy nem láthatják egymást, míg ő le nem veszi róluk azt, Hollus pedig olyan rontást tesz Aporra, hogy ha elhagyja a Duna vizét, semmi emberfeletti ereje ne legyen – az átkot pedig csak egy alvilági mumus tudja levenni. Apor megkeresi Berzencét, aki képes alászállni az alvilágba, és azt mondja neki: a mumus segítségével ki tudja szedni belőle a lidércet. Berzence megszerzi a mumust, elrejti úgy, hogy rátömöríti egy pendrive-ra – amit a barátja, Guszti bevisz a munkahelyére, és véletlen feltelepíti a mumust a call center rendszerébe. Ott egyesül a call center KORNÉL nevű adatbázis-kezelő szoftverével, a boszorkányoknak írt Hurokkal, és azoknak a félelmeivel, akik megérintették. Megkezdődik a versenyfutás az idővel.

Értékelés:

Nem is igazán tudtam, hogy mit várjak ettől a regénytől, és őszintén szólva eléggé ideges is voltam, féltem, hogy nem adja majd át azt a hangulatot, ami az első résznél magával ragadt. Már a másodikban is kevesebb volt például a humor, és sokkal csapongóbbnak éreztem az elsőnél, és ami a humort illeti, a harmadikban nyomát se nagyon találtam egy-két viccesebb megjegyzésen kívül. Persze maga a hangulat, a stílus még most is nagyon könnyed, kedves, sokan neheztelnek is erre a trilógiára emiatt, de szerintem pont ez benne a szórakoztató.

Nagyon örültem neki, hogy olyan régi kedvencek is végre visszajöttek, mint Hollus, és persze ettől függetlenül nem kellett búcsút vennem Berzencétől sem, mi több, a regény nagyjából felénél már Belizár is felbukkan, Adri és Emese pedig összefognak. A lányok kaphattak volna egyébként több szerepet is, de egyébiránt nagyon érdekes volt ez a több nézőpont, és ahogy összefutottak a szálak. A káosz ugyanis természetesen most is elszabadul, mert nem elég, hogy felébred egy évszázadok óta alvó tündér, de még egy mumus is összeolvad a Hurokkal és egy call centeres programmal, KORNÉL-lal. Azt hiszem, ez volt az a rész, ami a leginkább tetszett a könyvben, hiszen ebben tényleg volt némi groteszk humor és kifejezetten élveztem az egyszerű emberünk, Guszti gondjait és mindennapjait olvasni. Kicsit Orwelles is volt, mert hát képzeljétek csak el, ha a call centeres programotok figyeli minden lépéseteket, és folyton a mobilotokon utasítgat. Nagyon érdekes, már-már sci-fis elgondolás.

Ami problémám volt viszont, az Hollus és Berzence személyiségének egybefolyása, ugyanis így, hogy egy regényben szerepeltek, eléggé hasonlónak találtam őket, és Józsi sem igazán brillírozott most. Karakterfejlődés nem nagyon látszott, hacsak nem Belizár ellágyulásában, szóval örültem volna némileg több lélektani túrának és élesebben elkülönülő karakterjellemeknek. Egyébként a regény közepe fenomenálisan sikerült, a végével viszont sajnos elégedetlen maradtam. A pár oldalas végső magyarázat, amely által minden világossá kellett volna, hogy váljon számomra, többszöri olvasásra is inkább csak összezavart, vagy legjobb esetben is egy homályos derengést hagyott maga után. Nem éreztem úgy, hogy mindenre komplex magyarázatot kaptam, és seggre ültem a hatalmas összefüggésektől, de még ezt leszámítva is továbbra is szeretem ezt a sorozatot, elsősorban persze szórakoztató jellegéért.

Ami a tündért illeti vagy úgy unblock a többieket, hiányoltam egy mélyrehatóbb, velejéig gonosz karaktert, mert így kicsit tündérmese jellege lett a dolognak, és volt olyan érzésem is, hogy itt bizony nem volt előre kitalálva a történet vége, vagy legalábbis a tündér szerelmének karaktere, hanem csak random sodródtunk az íróval együtt az események felé.

Ettől függetlenül egyébként imádtam a call centeres részeket, Gusztin jól szórakoztam, Belizár hááát… Sokat vesztett csáberejéből az én szememben, és ha nagyon shipelni akarnék párosokat, elég érdekesen alakulna a történet, de ebbe most ne menjünk bele. :D

A lényeg, hogy megoldottuk a világ gondját, és kíváncsian várjuk, írónőnk legközelebb milyen történettel rukkol majd elő.

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 5. Nagyon jó
Karakterek: 7/10 – Örültem volna, ha jobban elválnak, különböznek egymástól, de egyébként kedvesek és megfogják az olvasót. Hiányoltam a mélyrehatóbb gonoszságot.
Borító: 10/10 – Ez lett a legjobb a három közül, nagyon szuper.
+ pont: Guszti részeiért és a call centeres eseményekért no és KORNÉL kitalálásáért.
- pont: A végső magyarázatért és lezárásért.