Már magyarul is megjelent Dan Wellstől a Nem vagyok sorozatgyilkos befejező, 6. kötete, amelyben végre pontot rakhatunk az i-re és megtudhatjuk, hogyan záródik ez a fenomenális misztikus thriller.

A nevem John Wayne Cleaver. Nem rég múltam el tizennyolc éves, és a szörnyvadászat a hobbim. Egy ideig magányosan harcoltam ellenük, később néhány kormányzati ügynök oldalán, de aztán a szörnyek megtaláltak minket. Mindenkit megöltek, úgyhogy most kénytelen vagyok egyedül folytatni.

De már nem sokáig.

Ez itt az én történetem. Annak is a vége.

A John Wayne Cleaver-sorozat utolsó, lehengerlő felvonásában Dan Wells antihőse végső leszámolásra készül a Sorvadtakkal. A Már nincs vesztenivalód a fiatal sorozatgyilkos történetének váratlan fordulatokban bővelkedő, döbbenetes lezárása.

Értékelés:

Már hónapok óta csak erre a befejező kötetre vártam, és már jó előre felírtam magamnak, hogy rögvest a megjelenése körül már kezembe kaparinthassam. Nagyon kíváncsi voltam, hogyan zárul majd John története, pozitívan vagy negatívan-e, börtönbe kerül-e a végén, minden Sorvadttal végzünk-e, stb.

Annyi biztos, hogy egyáltalán nem az elképzeléseink szerint záródik a történet, sőt egy kicsit hiányérzetem is volt emiatt, mert úgy örültem volna még plusz száz oldalnak, csak, hogy jobban átérezhessem ezt az utolsó részt, no meg a katarzist. Persze, így is fantasztikus könyv, kicsivel jobb az ötödiknél, de még mindig nem annyira jó, mint az első három.

Találkozunk az utolsó Sorvadtakkal is, és közben persze Dan Wells most sem felejt el minket (ahogy már megszokhattuk az előző részekből) erkölcsi kérdések elé állítani. Persze, most nem ugyanaz a kérdés, mint az előbbiekben, de megint csak lehetőségünk nyílik nekünk is választani. Azért kíváncsi lennék, hányan döntöttek volna hasonlóképpen a végén, mint John, és ki örült volna jobban egy másfajta befejezésnek. Erről akár statisztikát is lehetne készíteni – már persze, ha valaki már meg nem tette.

Ami engem illet, én elégedett voltam vele, de közben valahogy úgy is érzem, hogy ha nagyon akarná az író, még tudná folytatni extra plusz könyvekkel. Ki tudja.

Egy kis negatívum (ami talán szintén a terjedelemre vezethető vissza), hogy hiányoltam John eszmefuttatásait, ami itt szinte alig volt jellemző, ráadásul a vívódásaiból is alig kapunk ízelítőt. Szóval a legvégét bőven meg lehetett volna még toldani ügyes-bajos lelki töprengésekkel is, csak, hogy biztosan átjöjjön az üzenet. Már csak azért is, mert sok oldalon át az eleje tulajdonképpen leginkább csak visszaemlékezés, semmint a történet alakulása, úgyhogy nem csodálkozom, hogy nem csak én keveslem ezt a terjedelmet.

Minden esetre azért a könyvnek már így is elég pozitív fogadtatása van, és szerintem, nyilván ha már olvastátok a korábbi köteteket, akkor bűn lenne ezt kihagyni. Ha pedig ahhoz még nem volt szerencsétek, mindenképpen kezdjetek bele, hiszen az első 3 rész minden elvárásotokat felülmúlja majd. :)

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 5. Nagyon jó!
Karakterek: 8,5/10 – Egyre szerethetőbbek. Jasmyn és Margo is jól kidolgozottak, és végre feltűnik megint, ha csak egy pillanatra is Kutyafiú.
Borító: 8/10 – Illik a sorozat többi részéhez, szép munka.
Kinek ajánlom: Azoknak, akik olvasták a korábbi köteteket, szeretik a thrillert vagy a nyomozgatós, misztikus történeteket.
+ pont: Mert abszolút nem várt módon záródott a történet. Ezt nem gondoltam volna. :D
- pont: Kicsit rövidnek találtam, még 100 oldalt simán lehetett volna bővíteni rajta.