Egy lánynak háromfajta srác létezik az életében. Az egyik az, aki miatt azt fogja hinni, hogy a hiba benne van, és sosem lesz elég jó senkinek. A második az, aki a csillagokat is lehozná neki, de mégsem lobbant lángra benne semmilyen tüzet. És lesz a harmadik, aki nem lesz tökéletes, aki nem meseszerűen bukkan majd fel, hanem akkor, amikor már lemondtál róla. Akivel a tökéletlen dolgok is tökéletesek lesznek, akivel a percek éveknek tűnnek, akire a szívét minden félelem nélkül, bármikor rábízhatja.

Már kifejtettem egy korábbi posztomban, hogy nem igazán szoktam kortárs magyar könyveket olvasni, de ezt mostanában (hála az égnek) sokadszorra szegem meg, és ez azért van, mert úgy fest, több olyan értelmes magyar könyv jelenik meg a könyvesboltokban, amik felkeltik az érdeklődésemet – többnyire magánkiadásban. Tudni kell, hogy én a saját bőrömön tapasztaltam, mennyire nem egyszerű a magyar kiadóknál labdába rúgni, már csak azért sem, mert félnek. Félnek attól, hogy amit csak úgy kiadnak, egy magyar írótól, nem lesz nyereséges, nem lesz keresett, ezért többnyire csak külföldi könyvek (jobb esetben bestsellerek) fordításait adják ki, azzal nagyon nem lőhetnek mellé. Amit magyaroktól látok nagyobb kiadóknál könyveket, azok vagy celebkönyvek, vagy fogalmam sincs, hogy sikerült. A magánkiadással kicsit az a baj, hogy az is ki tudja adni a könyvét, aki nem tehetséges, de sok pénze van, ezzel azt akarom mondani, hogy tényleg nehéz dolgunk van, ha jó kortárs könyvet akarunk olvasni, én mégis mostanában igyekszem felkutatni őket, például ezt is. 

Értékelés:

Veréb Emese könyve úgy került a látóterembe, hogy sok könyvmoly társam érdeklődött ez iránt a könyv iránt, hogy kinek van meg, ki mit gondol róla, ezért is döntöttem úgy, hogy nosza rajta, nézzük meg, miféle. Először az ismertetőt olvastam el, aztán az írónő Facebook oldalán szerencsémre nagyon sok idézettel találhattam szemben magam, amik annyira megfogtak, hogy egyből úgy éreztem, ezt érdemes lenne elolvasnom. Valahogy, miközben az idézeteket olvastam tőle, úgy éreztem, mintha csak rólam írt volna, "igen, ezt már én is sokszor gondoltam" így, vagy, hogy "de jó, hogy ezt valaki rajtam kívül is megfogalmazta".

Ma délután kezdtem neki a könyvének. Bár a borító első látásra inkább tizenéveseknek szól, én mégis az idézetektől felbuzdulva bizakodva kezdtem bele az olvasásba huszonöt éves létemre, és nem bántam meg. Talán a papír vékonysága miatt a kötet első látásra rövidnek tűnik, azonban 193 oldal, tehát bátran kijelenthetem, hogy még egy hozzám hasonlóan gyorsan olvasó embernek is minimum 4 órájába telik elolvasni, de szünetekkel együtt lesz az 5 is; azoknak, akik lassabban olvasnak, nyilván több. Az első pár oldal ugyan még nem igazán tudott beszippantani (de hát ez nagyon sok könyvnél jellemző), a felénél azonban már annyira beleéltem magam, hogy nem tudtam letenni. El sem tudom mondani, mennyiszer éreztem úgy, hogy én vagyok a főszereplő, vagy, hogy bárcsak odamehetnék hozzá és megmondhatnám neki, hogy szerintem mit vagy hogyan tegyen, vagy éppenséggel mit ne tegyen. A fejemben milliószor elmondtam, hogy „Neee, kérlek, ne tedd!”, mintha bármi hatásom is lehetett volna a történet alakulására. Mivel az utolsó oldalon a 27 éves írónő megjegyzi, hogy a regény igaz történetet dolgoz fel, így már utólag nem csodálkozom el rajta, hogy hogyhogy ennyire hiteles a történet. Most már tudom, azért, mert nem teljesen fikció. Ez a könyv tényleg úgy mutatja be a „gyökér” pasikat, a huszonévesen való szerencsétlenkedést a szerelemben, az érzést, ahogy a férfiak ki-be járkálnak az életünkben, ahogy az valószínűleg mindenkivel megtörtént. Sok részlet a saját életemre emlékeztetett, talán emiatt is volt az, hogy nagyon könnyen azonosulni tudtam a főszereplő lánnyal; és az sem volt ritka, hogy néha hangosan kuncogtam egy-egy beszólásán, úgyhogy külön örülök, hogy épp nem egy tömegközlekedési eszközön olvastam, mert a vigyorgó, vörösödő fejem igencsak magára vonta volna utastársaim figyelmét.

Sokszor írtam már arról, milyen könyvet vegyünk a tini lányunknak, hát íme, itt egy, amit még mi, huszonévesek vagy harmincasok is elolvashatunk lelkifurdalás nélkül. Mondjuk az tény, hogy negyven évesen a borítót leplezném egy kicsit a férjem elől, de egyébként tényleg remek délutáni/hétvégi, kikapcsolós olvasmány, amin jót lehet derülni, nosztalgiázni. A végkifejletet illetően mást vártam volna, tulajdonképpen én arra számítottam, hogy más férfivel lesz majd a nagy Happy End, de lehet, hogy csak azért, mert velem ez másként történt. Jó hír, hogy több kellemes hímegyed is feltűnik a történetben, aztán lehet „vitázni”, kinek ki a kedvence.

Ezek után kíváncsian várom Veréb Emese – A Happy End után című könyvét, ami szintén itt vár a polcomon. Az idézetek, amik először megfogtak a regényben nem okoztak csalódást, és az elsőre vékonynak tűnő kis könyv kellemes meglepetéseket és mosolyokat tartogatott számomra.

Pontozás:
Egyedi besorolásom: 5. Nagyon jó (de már áthajlik a Kedvencek közöttbe)      Történet: 10/10
Karakterek: 9/10
Moly.hu-n elért százalék: 93%
Borító: 7/10 – Nem rossz, de szerintem a könyv sokkal többet rejt, mint amennyit a borító sejtet.
Kinek ajánlom: 14-60 éves lányoknak/nőknek, akik szeretik a szerelmes történetet, vagy éppen most élik át, vagy szeretnének nosztalgiázni, vagy azoknak, akik szeretnének nevetni.

 + pont: Megnevettetett! Végre nem egy erőltetett poénnal telezsúfolt könyv, ott van humor, ahol kell, hogy legyen.
- pont: Csak egy icipicit, de kicsit húztam volna töltelékkel a történetet, mert olyan jó volt olvasni, és még olvastam volna több részletet, több évet.

Egyéb információ: A könyv egyébként nem egy nagy összeg, jelenleg 1490 Ft+ postaköltség:

http://www.gyoker.colorcom.hu/info.php