A 2001. szeptember 11-ei terrortámadásokra az Egyesült Államok válasza a terrorizmus elleni háború volt, melynek első eszköze Afganisztán megszállása volt. Ezekben az időkben sok fiatal fiú/férfi lépett be a hadseregbe, hogy a hazáját szolgálja, közülük sokan nem, vagy sebesülten tértek vissza a frontról. Amy Harmon könyve, az Arctalan szerelem központjában egy megpróbáltatásokkal és önfeláldozásokkal teli barátság és egy határokat nem ismerő szerelem története áll. A kötet a 26. legjobb romantikus, és a 46. legjobb kortárs könyv díját viseli a molyok értékelése alapján.

Ambrose ​Young nagyon szép volt – olyan szép, mint a romantikus regények borítóin látható férfiak. Ezt Fern Taylor is tudta, hiszen tizenhárom éves kora óta falta ezeket a könyveket. És mivel Ambrose Young ennyire szép volt, Fernnek meg sem fordult a fejében, hogy valaha is övé lehet a férfi… egészen addig, amíg Ambrose Young már nem volt szép többé.

Az Arctalan szerelem egy kisváros története, ahonnan öt fiatalember indul el a háborúba, de közülük csak egy tér vissza. Az Arctalan szerelem a gyász története: a közös gyászé, az egyéni gyászé, a szépség, az élet és az önazonosság elvesztése fölötti gyászé. Az Arctalan szerelem egy lány szerelmének a története, amit egy megtört fiú iránt érez, és egy sebesült harcosé, akit ez az érzés egy hétköznapi lányhoz fűz. Az Arctalan szerelem a vigasztaló barátság története, a rendkívüli hősiességé, és egy olyan, modern A szépség és a szörnyeteg-mese, amely megmutatja, hogy mindannyiunkban megtalálható egy kicsi a szépségből, és egy kicsi a szörnyetegből is

Értékelés:

Nem véletlen, hogy ez a kötet nekem is a kedvenceim közé került, annak ellenére, hogy a fülszövege nem keltette fel annyira a figyelmemet, mint kellett volna. Mindazonáltal már nem sokkal a regény kezdete után örültem, hogy felfigyeltem rá. Egy átlagos szerelmi történetre számítottam, ehelyett sokkal többet kaptam. Útközben gyakran elgondolkodtam, hogy ezt és azt az idézetet ki kellene írnom belőle, de láttam, hogy olvasótársaim a moly.hu-n már megtették helyettem; azért megosztom veletek egyik személyes kedvencemet:

„– (…) mindenkivel történnek szörnyű dolgok, Brosey. Csak annyira leköti a figyelmünket a saját bajunk, hogy nem látjuk, mennyire szenved a másik.”

Ez ugyanis nem csupán egy tini szerelem története. Ahogy az a fülszövegből kiderül, Fern szerelmes a tökéletes arcú és testű Ambrose-ba, de nem tartja magát elég szépnek ahhoz, hogy a fiú felfigyeljen rá. Bár már majdnem alakul köztük valami, Ambrose, aki előtt egyébként nagy birkózói karrier állna, bevonul katonának a barátaival a 2001-es terrortámadások hatására. Afganisztánból azonban már csak egyedül tér vissza, és sajnos már közel sem annyira szép és helyes fiú, mint annak előtte. Ambrose-nak meg kell birkóznia a poszttraumás stresszel, barátai halálával és új külsejével, ám szép lassan Fern segítségével felfedezi, hogy a szépség nem a külső, hanem belülről fakad.

A fülszöveg nem említi, de rögtön az első oldalakon kiderül, hogy Fern legjobb barátja egyben unokatestvére, aki izomsorvadásban szenved, tízéves kora óta tolószékben tud csak közlekedni, és már a kezét is alig bírja mozgatni. Bailey mégis egy rendkívül optimista, pozitív és talán az egyik legjobban szerethető karakter a könyvben, és testi fogyatékossága ellenére bárki örülne egy ilyen legjobb barátnak. Így válik egy „egyszerű” és „szokványos” szerelmi történetből valami kézzelfogható, szívmelengető csoda. Rengeteg fontos mondanivalója és tanulsága van a könyvnek, ezek közül a legfontosabbak, amelyeket kiemelnék az a barátság, a szerelem, a belső szépség, a megbocsátás, a hit és önmagunk elfogadásának fontossága. Néha csak egyetlen döntésen múlik, hogy az ember élete örökre megváltozzon.

A legjobban természetesen a kötet mondanivalói tetszettek, és a három főszereplő személyisége. Nem emlékszem, hogy olvastam volna olyan sok szeretettel megáldott főszereplőről, mint Fern, akit egyáltalán nem zavar, hogy a legjobb barátja tolószékes, vagy, hogy egy olyan fiút szeret, akinek látványától sokan talán inkább irtóznának. A legfurcsább pedig az volt, hogy mindannak ellenére, hogy sok rész tekintetében ez egy elszomorító történet, ami könnyeket csal az ember szemébe, mégis végig optimista, és rengeteg olyan rész van benne, amin pedig tiszta szívből tudunk derülni és nevetni – ezt pedig többnyire Bailey-nek köszönhetjük, aki helyzete ellenére egy rendkívüli humorral megáldott srác.

„– Nem is ő lenne, ha nem volna izomsorvadása. Legalábbis nem az a Bailey lenne, akit mi ismerünk. Aki okos, érzékeny, és egy csomó olyan dolgot megért, amit mi nem. Lehet, hogy észre sem vetted volna, ha egészségesnek születik, ha ő is benne van az apja birkózócsapatában, ha ugyanúgy viselkedik, mint az összes többi fiú. Bailey nagyrészt az állapotának köszönheti, hogy ennyire különleges és nagyszerű ember lett belőle… nem feltétlenül külsőleg, hanem odabent. Legbelül Bailey olyan, mint Michelangelo Dávidja. És amikor ránézek, vagy te ránézel, akkor ezt látjuk.”

Hiába a 365 oldal, úgy éreztem, kétszer ekkora terjedelemnek is tudtam volna örülni. :) Végezetül, mivel most kivételesen úgy gondolom, szöveggel nagyon nehéz átadni ennek a könyvnek a fontosságát és az igazi valóját, találtam két nagyszerű fanvideót, amely tökéletesen visszaadja azt:

Semmiképpen se hagyjátok ki az olvasását, ha szeretitek a romantikus vagy sok tanulsággal rendelkező történeteket. Biztos, hogy a kedvencetekké válik majd!

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 7. Number ONE (full kedvenc)
Karakterek: Nagyon eredetiek és valóságosak, szerethetőek. Hamar a szívünkhöz nőnek.
Borító: Nagyon tetszett, illik a könyvhöz, és nem utolsósorban figyelemfelkeltő.
Kinek ajánlom: A romantikus történetek kedvelőinek.
+ pont: Amiért akár megtörtént is lehetne a történet, sőt, biztos vagyok benne, hogy valahol valakikkel megtörtént. A háború, a visszatérés, vagy akár az izomsorvadás. Az utószóból kiderül, hogy pl. az írónő Bailey karakterét egy valós emberről mintázta.
- pont: Örültem volna, ha kicsit hosszabb, ámbár így is 365 oldal. Azt hiszem, ebből a történetből ennyi nem elég. :D De ez nem feltétlenül mínusz pont.