(2013.11.17)
Fárasztó ez a macska-egér
játék
de mégis szeretem
Fullasztó ez a fekete-fehér
szándék
bennem tehetetlen
erőként az érzelem
repít feléd
mégis egy helyben állok
Lehetetlen
helyzetben két elem
vagyunk a végtelenben
Fél mágnesként állok
te vagy a másik felem
repít feléd
a vonzás törvénye
de földbe gyökerezik a lábam
fulladozom és félek
álló vízben is magával ragad
a „beléd szerettem” örvénye
földbe gyökerezik a lábam
csak állok és remélek
nélküled fél mágnesként
csak fél életet élek
mégis szeretem
mert néha szürke életemre
rávilágít a tudat fénye
a szerelem
talán szükség van a félelemre
arra a tényre
hogy bármikor elveszíthetem
ami még nem is az enyém
félek mi lenne ha többé
nem néznél úgy felém
érintésed nélkül napjaim
magányának bilincse kötné
szívem összes gondolatát
s ha te nem szeretsz belém
érintésed nélkül napjaim
őrült vágyba csapnak
ha csak nézlek is egy pillanatra
bármire képes lennék
egy szerelmes pillantásodért
őrült vágyba csapnak
bolond gondolataim
bármire képes lennék
szerelmes pillantásodért
nem találom többé
gondolataim
mondataim
kedves rímeim
Nem tudok már írni sem miattad
nem érdekel a vers
és nem érdekel a jelen
és nem érdekel a jövő
de holnap újra látlak majd
és újra érinthetem a kezedet
újra látom majd az arany fényben
csillogó tekintetedet
így zárom ma esti versemet
